Bolondos április 1 - a fordított nap húsbavágó története

Ki ne ismerné a vicces szokást, hogy Április elsején bolondoznak az emberek, sőt az iskolákban "fordított nap"-ot játszanak. Vagy az angol kifejezést: "king for a day fool for a lifetime".
James George Frazer antropológus "Aranyág" című zseniális könyvében így magyarázza a szokás igencsak véres, nem annyira vicces eredetét:

(Apró részlet lesz a könyvből, de akit érdekel, a lennt található linken letöltheti az egészet, mert meglepő -és brutális- magyarázatokat találhatunk benne számunkra is jól ismert ünnepek ponyvája alatt. Legyen az pl. a legszentebb karácsonyunk...)

Az az előírás, amely szerint a királyt akár a testi hanyatlás bármely jelének feltűnésekor, akár pedig meghatározott idő elteltével meg kell ölni, minden bizonnyal olyan, amelyet a királyok előbb-utóbb meg akartak szüntetni, vagy legalább módosítani törekedtek. Láttuk: Etiópiában, Sofalában és Oyóban a felvilágosult uralkodók bátran szakítottak a szokással, Calicutban pedig a király tizenkét évi uralkodás utáni megölésének régi szokása olyan engedéllyé változott, amely bárkinek lehetővé tette, hogy a tizenkét éves periódus végén a királyt megtámadja, és megölése esetén a trónra lépjen. Ez az engedély természetesen alig volt több, mint puszta formalitás, mivel a király ügyelt arra, hogy ilyenkor őrség vegye körül. A szigorú régi szabály módosításának másik formáját az előbb leírt babiloni szokásban láthatjuk. Amikor közelgett az idő, hogy a királyt megöljék (Babilonban ez egyévnyi uralkodás után következett be), őfelsége leköszönt; néhány napig egy ideiglenes király uralkodott, s ő szenvedett halált az igazi uralkodó helyett. Kezdetben az ideiglenes király ártatlan személy lehetett, valószínűleg a királyi család egyik tagja. A civilizáció fejlődésével azonban ártatlan ember feláldozása sértette volna a nép igazságszeretetét, és ezért egy elítélt bűnözőt ruháztak fel e rövid lélegzetű, végzetes méltósággal. A következőkben még több példával találkozunk arra vonatkozólag, hogy a meghaló istent halálra szánt bűnöző személyesíti meg. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk arról, hogy — amint ezt a silluk királyok esete világosan mutatja — a királyt istenként vagy félistenként ölik meg, mivel halála és feltámadása — ez az egyedüli lehetőség ugyanis az isteni élet sértetlen megtartására — szükséges népe és a világ megmentésére.
....
Az említett esetekben az ideiglenes királyt évente a rendes szokásnak megfelelően jelölték ki. Más esetekben azonban a kinevezésre különleges helyzete miatt kerül sor. Hogy az igazi királyt megmentsék valamilyen meglevő vagy fenyegető bajtól, ezt egy helyettesre irányítják, aki rövid időre elfoglalja a trónt az uralkodó helyett. Így Nagy Abbasz sah, akit csillagjósai 1591-ben figyelmeztettek az őt fenyegető veszélyre, azzal próbálta a bajt elhárítani, hogy lemondott a trónról, és utódjának egy bizonyos Juszufi nevű „hitetlent”, valószínűleg egy keresztényt, nevezett ki. A helyettest szabályszerűen megkoronázták, és nemcsak a királyi címet és méltóságot viselte, hanem a hatalom is az ő kezében összpontosult. Rövid uralkodása végén megölték; a csillagok jóslata ezzel az áldozattal beteljesedett, és Abbasznak, aki az erre legkedvezőbb órában ismét trónra lépett, csillagjósai hosszú és dicsőséges uralkodást jövendöltek.

ARANYÁG PDF