Állat volt. Szeretem az ilyen álmokat. Ám ez most kicsit jobb, kicsit több volt.
Általában elkezdek nagyokat lépni, és könnyed lenni, és értetlenkedve megijedni és megkapaszkodni valamiben... De ez a mostani más volt.
Felszabadult, sőt tudatos. Mennem kellett valahová, sietni, így hát repülni kezdtem kb 100-150m magasban. Este volt, így nem kellett tartani tőle hoyg meglátnak, csak attól féltem, valaminek nekimegyek, vagy elkaszál valami alacsonyan repülő gép.
Néha bele, belehúztam, süvített a szél a fülem mellett.
Érdekes módon nem féltem hogy lezuhanok, nem bántott a mélység... csak azzal a tudattal birkóztam, hogy ilyet elvileg nem lehet, vagy nem szabad... és ettől kicsit megijedtem.
Ám mellette ott bizsergett az érzés, hogy wow, innentől más lesz az életem.
Iszonyat jó érzés.
Sajnos azonban a cél messze volt, és kezdtem kételkedni hogy eljutok odáig...
Ez amolyan...ha rájössz hogy ilyet nem is lehet akkor tényleg megszűnik a "varázs" és lezuhansz- típusú dolog volt.
Így hát elkezdtem lejjebb ereszkedni és egy ház tetejébe bele is kapaszkodtam.
Béna landolás volt, egy ember meg is látott, és elkezdett rám vadászni. Egy fára menekültem. Ekkor még ment a lebegés.
Aztán már máshol voltam, de azt éreztem hogy az álom folytatása, továbbra is az volt a cél, hogy eljussak valahová. Azt hiszem egy használt autót akartam venni az út folytatásához, de eléggé leharcolt darabok voltak. Tovább nem emlékszem.
Ez a mai lebegés.. ez csúcs volt. Remélem lesz még ilyen!
Ja...reggel iszonyat zsibbadt volt a jobb lábam. Ez tuti összefügg a repüléssel :)
Úgy tudom, hogy a fiatalok bizonyos részénél ez visszatérő álom...magam is rengetegszer álmodtam ezt, és útáltam, hogy egy idő után csökkent a "felhajtóerő" és egyre alacsonyabban ment a szárnyalás:)
VálaszTörlésEzért imádtam Shadowrunt, mert ott a pilóták érezték a gépüket... kipróbálnám..na persze nem tűzharcban ;)
VálaszTörlés